2011. január 14., péntek

Három golyó

Az ikres bejegyzés óta nagyon fel vagyok lelkesülve és kimondottan ilyesmire specializálódom. A kutatások mai fokán a csúcs a hármas iker. Három finomság darált húsból. Mint boldog disznóhústulajdonos szívesen használom alapanyagként, már csak azért is, mert az oroszlánok húsevők.
Nos egy fél kg darált húshoz adtam egy fél kiló kiáztatott és kifacsart kenyeret, megfűszereztem egy zacskó fasírtfűszerrel, ráütöttem két tojást és jól összegyúrtam.
A massza felét kivettem a tálból és két részre osztottam.



Spagettimártás gombóckákkal

Az egyik részből diónyi gombócokat gyúrtam, lobogó vegetás vízben addig főztem, amíg feljöttek a víz színére.
Készítettem hozzá egy paradicsommártást: evőkanálnyi olajból és ugyanannyi lisztből világos rántást, feltöltöttem paradicsomlével, úgy két pohárnyival és lassú tűzön, habverővel állandóan keverve addig főztem, amíg mártás állaga lett.
Sóval, borssal ízesítettem, majd tettem bele egy mokkáskanál cukrot, két mokkáskanál mustárt, csipetnyi bazsalikomőrleményt és összefőztem.
Levettem a tűzről és beletettem a gombóckákat is.










Kínai leves húsgombóccal

A vegetás vízbe, amiben a diónyi gombóckák főttek, beletettem egy zacskó kínai zöldségkeveréket, felfőztem.
Az előbb félretett negyed adag fasírthúshoz hozzáadtam egy maréknyi rizset.
Amikor a víz felforrt, ebből a masszából gyúrtam diónyi gombócokat és hozzáadtam.Lassú tűzön főztem, tettem bele két evőkanál szójaszószt, egy evőkanál cukrot és fél liter paradicsomlevet.Jól összeforraltam.
Nem baj, ha a zöldség egy kicsit roppanós marad úgy sokkal finomabb.




Fasírt

Sajnos eddig minden próbálkozásom A Fasírt elkészítésére dugába dőlt, ugyanis gyermekkorom kemencében sült fasírtjainak léce magasan van. Nos a legutóbbi kísérlet nagyon biztató eredményeket hozott. Egyik bevásárlóközpontban ugyanis olyan sütőzacskókat találtam, amikben fasírtot lehet sütni. Hoppá! Nincs égett olajszag, se szénné feketedett tepsi? Hát nincs. A zacskót belesimítottam a tepsibe, szépen egymás mellé raktam a kigömbölyített fasírtokat, bekötöttem a zacskó száját, megszurkáltam és 25 perc múlva oltári fasírtillat lengedezett. Igazán fincsi lett.

Nos nem maradt más hátra, mint beosztani a hétre az ikreket úgy, hogy ne legyen unalmas.
Minden ebédet úgy fejeztünk be a héten: Ugye milyen finomat főztem édes? Pedig itthon sem voltam...

2011. január 7., péntek

Ikrek




Végérvényesen megkezdődött az év, még csak tiltakozni sem lehet. Belevetettem magam a munkába, szelídítem a sárkányokat miegymás. Mire bedőlök az ajtón este van, így hát éjszakai életmódra rendezkedtem be, mert az nem fair, hogy csak dolgozzon az ember, szórakozás meg nuku. Arról nem is beszélve, hogy valamit enni kell, persze úgy értem, hogy a tepertőn és kolbászon kívül, ami nagyon jó, ha nincs más, de jobb, ha van valami finom kis hazai főtt étel. Nos tehát mostanában a késő esti órákban főzök. Nem annyira kényszerből, inkább, hogy lelkileg fel tudjam dolgozni a nap eseményeit. Mert az ugye nem egy könnyű dolog, hogy délelőtt még szorzást tanítok, délben EP képviselővel kávézom, estefelé meg szerkesztőségi értekezletet tartok. ( Na ja részben olyanoknak, akiknek a gyerekük vagy az unokájuk lehetnék) Na ezt feltétlenül ki kell főzni magamból. Mostanában kedvenc sportom a főzés és a logisztika ötvözete, vagyis mit főzzek ma, hogy két nap múlva is legyen valami kaja. Így találtam ki az ikreket. Vannak kettes és hármas ikrek, akiket az a finnyás szokásom, hozott létre, hogy nem eszem meg kétszer egymás után ugyanazt az ételt, tehát nem főzök nagy fazékban, nem spájzolom ugyanazt.
Nos az áthidaló megoldás: ugyanaz, de mégsem. Bonyolultnak tűnik, de nem az, semmi gáz elmagyarázom.
Veszek egy darab füstölt oldalast. Megmosom, beleteszem a kuktába, szórok rá egy kis tárkonyt majd lefőzöm. Ez lesz az a kiindulási alap, amiből megszületnek az ikrek. Kiszedem a húst, leszűröm a levet és kettőbe osztom.

Az egyik részbe krumplit főzök, visszateszem bele a csontról leszedett húst, tejfölös habarással besűrítem: két kanál tejfölt, egy kanál lisztet és egy kanál vizet habverővel simára keverek és betöltöm a levesbe. Nevezzük mondjuk krumplilevesnek.
Ha szabad megjegyeznem nem is akármilyen krumplilevesnek, ezt az előbb empirikusan igazoltam.
A boldogságérzetet, amit okozott némiképp az is fokozta, hogy ma délben jöttem haza (semmi gyűlés, semmi megbeszélés, hisz péntek van!!!!!!!!!)











A másik részbe belefőzök egy kis apró tésztát, korpalével vagy ecettel besavanyítom, majd miután levettem a tűzről hozzáadok egy evőkanál tejfölt, amit egy tojássárgával simára kevertem. Tadam!!! Nevezzük tárkonyos levesnek.

Ily módon egyszerre két levessel gazdagodtunk. Ja és persze mellékesen egy kis szabadidővel, mert másnap és harmadnap már megvan az ebéd, pedig otthon sem voltam tegnap egész nap...

2011. január 4., kedd

Én, a sárkányszelídítő


Csak ma döbbentem rá igazán, hogy új év kezdődött, ugyanis ez a mai nap a vakáció utolsó napja. Matatgatok itt a gépen és próbálok beleszokni a gondolatba, hogy holnaptól ismét húsz kis gyökér szívja az agyamat... Persze ezzel semmi baj, mert nagyon szeretem a gyerekeimet, meg tanítani is szeretek, de embert próbáló küzdelem. Egy internetes oldalon találtam egy kalkulátort, melynek segítségével kiszámíthatod, hogy mi volt a foglakozásod előző életedben. Hát nekem az jött ki, hogy sárkány szelídítő voltam. Nagyon bírtam a dolgot, sőt azóta is bírom, mert tökéletesen tükrözi a mostani erőfeszítéseimet. Reggel nyolckor beront az osztályterembe húsz kis sárkány, akiket nekem kell megszelídítenem, de olyan profi szinten, hogy a későbbiekben be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Legalábbis valamennyire. És még csak nem is édesgethetem őket étellel magamhoz...Pedig azt hiszem nagyon menne nekem...

Nincsen újévi fogadalmam. Életemben ötször tettem fogadalmat, mind az öt templomban volt.
1. Konfirmáltam- Megfogadtam, hogy a református vallás mellett kitartok. Eddig sikerült.
2. Házasodtam- Megfogadtam, hogy jóban-rosszban. Eddig ez is bejött
3,4,5. Kereszteltem- Kétszer keresztanyaként, egyszer anyaként fogadtam meg, hogy vallásos életre nevelem a gyermeket

Nos remélem , hogy ez is sikerülni fog.
Más típusú fogadalmakkal nem próbálkoztam. Amikor éjfélt üt az óra és az Óév átadja helyét az Újnak, kívánni szoktam valamit pezsgőkortyolgatás közben. Valamit, ami az illető évnek irányvonalat szabhat, hogy ne teljenek az órák céltalanul. Nos az idén is kívántam.
És holnaptól teszem a dolgom, fogadalmak nélkül, szelídítem a sárkányokat és okos szép szemükből erőt kapok, hogy az élet más területein is helytálljak.
Nos, most már alig várom, hogy végre mehessek dolgozni...

2011. január 2., vasárnap

Volt egyszer egy Karácsony


Ja, persze. Volt, nincs, elmúlt... Minden szép Karácsony elmúlik egyszer, de itt hagyják nekünk a szép emlékeket, képeket, hangokat, illatokat, ízeket. Idén olyan nagy áhítattal készültem, hogy a gasztroblog, mint olyan eszembe se jutott. Mert ugye van olyan, hogy főzünk egy jót, hogy aztán lefényképezve mehessen a blogba... Most azonban szeretetet akartam belecsempészni minden fogásba és annyira lekötött az ügyködésem, hogy eszembe se jutott fényképezni. Azért a káposztafőző fazekamat lefotóztam, elvégre még nem emelte konyhám színvonalát ilyen szép darab. Amúgy is szerelmes vagyok a római tálakba...
Nos a benne főtt töltött káposzta magáért beszélt, nem is szólva arról, hogy saját füstölésű ( na jó, majdnem, mert apósom füstölte) oldalassal készült...
A képeim minőségében is tapasztalható némi változás, hála a kedves angyalkának, aki hozott nekem egy NokiaX2-es telefont, 5 megapixeles kamerával.

  Karfiolpizza, az egészséges kényeztetés A karfiol nagyon sookoldalú alapanyag és bár mindannyiunk kedvence a rántott karfiol, azon túl i...